-Mi lenne, hogyha Hollywoodba költöznénk? Úgyis mindketten színészek akarunk lenni, nem? Ott úgy is van színjátszó eggyetem, és akkor iskolát cserélünk!
-Neked teljesen elment a józan eszed? - kérdeztem idegesen
-Miért, ugyan már! Legalább egy próbát megér! Ki tudja mit hoz a jövő, talán eggyikünkből eggy híres filmsztár lesz!
-Jaj, ugyan már! Mennyi az eséj ahhoz, hogy eggyikünk megkapjon egy filmszerepet, talán egy a millióból? - orditottam le szegény Dennie fejét
-És ha pont eggyikünk az az egy?
-És mégis hogy tervezted? Hogy csak úgy fogjuk magunkat, és lelépünk Hollywoodba? Mert se pénzünk, se munkánk, se lakásunk nem lesz Hollywoodba!
-Tudom, de a szüleink kivesznek nekünk egy albérletet, felköltözünk, minden hónapban küldenek nekik pénzt, és normálisan élünk, míg a piros szőnnyegre nem kerülünk!
-Várj, a szüleink már tudják??? - kérdeztem furcsán
-Igen, ők már tudják, ugyhogy a döntés már csak egyedül tőlled függ! - mondta nekem Dennie meggyőzően
-Szerinted sikerülne? - kérdeztem
-Hát persze, hogy sikerülne!
Rendben, irány Hollywood! - kiáltottam ki, és erre mindenki rám nézett
-Mi van, nem láttak még fehér embert? - kérdeztem tőllük idegesen, erre mindenki elkezdett vagy valakivel beszélgetni, vagy máshova nézni! Másnap reggel felszáltam én meg Dennie a gépünkre, és repültünk is Hollywoodba, amikor megláttuk mindketten a hegyen a feliratot:
-Üdv a filmszákma világában!!! - mondogattan kb 10 percen át magamnak, míg le nem szálltunk!